Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Potok ... 
Zu den Zeichnungen des Gm. Julius v. Vidale. 
Das drittemal kommt mán vöm Kriegs- 
schauplatze nach Hause. Mán ist sehr krank. 
Dér Magén schmerzt infoige dér vielen ge- 
stockt genossenen Suppen. Nun will mán 
sich einmal wáhrend dér Heimreise in einer 
Bahnrestauration bis zum Übelwerden satt 
essen. Nach den schwachen Zigaretten im 
Felde munden die Trabucos sehr gut. Trotz 
eines Lungenspitzkatarrhs hált mán bei dér 
8 -ten Trabuco und ist inmitten eines Husten- 
anfalles voll des Lobes. Die Beine quált zwar 
ein Rheuma, dennoch springt mán in jeder 
Station vöm Zugé ab, um sich etwas zu kau- 
fen, egál was immer, es sei nur etwas, was 
mán am Kriegsschauplatze entbehren musste. 
Ungeniessbares Gebáck, lauwarmes Bier fin- 
det Anklang . . , Mán kommt das drittemal 
von dér Front . . . 
lm Speisesaal am Brünner Bahnhofe plau- 
schen zwei Offiziere mit grünen Aufschlágen : 
— Potok . , . dórt hatten wir es gut . . . 
— Diese drei ruhigen Monate in Potok. 
Ich horche . . . Es klingt mir so, als wür- 
den sie von Budapest sprechen . . . Potok . . . 
Und siev sprechen weiter . . . 
— Warst du dórt, als es niederbrannte? 
—• Ja, ich war dórt! Dumeinst die Háuser 
beim Teich? 
Oh Gott! Diese Worte berührten mich so, 
als sagten sie, das Kaffee Newyork in Buda¬ 
pest ist abgebrannt . . . Potok ... Sie spre¬ 
chen weiter . . . 
— Schade, dass wir von dórt fórt muss- 
ten . . . Jeder 51-er denkt an Potok, wie an 
seine zweite Heimat. 
Dér Name Potok hat für uns 23-er auch 
einen heimatlichen Klang, als wáre er eine 
Bácskaer Ortsbezeichnung. 
Und als ich so weiter dem Gespráche dér 
51-er Offiziere folgte, erwachen in mir Re- 
miniszenzen . . . Es schmerzt mich tief, dass 
die Háuser am kleinen Teich niederbrannten. 
* 
Potok . . . 
San Martinói Vidale Gyula vezérőrnagy rajzaihoz. 
Az ember harmadszor jön haza a harc¬ 
térről. Nagyon beteg. A gyomra rossz a sok 
elfogyasztott faggyús levestől és enni akar, 
jóllakni egy állomáson egészen a rosszúl- 
létig. Tüdőcsúcshurutja van és a sok tábori 
csemege-cigaretta után nem győzi — köhö¬ 
gés közt — dicsérni a nyolcadik trabukót. 
A lábai reumások és minden állomáson le¬ 
ugrál a vonatról valamit venni. Mindegy 
akármit, csak olyasmi legyen, ami a harc¬ 
téren hiányzott. Mindegy, ha belehal is a 
rossz süteményekbe, a langymeleg sörökbe... 
A harctérről jön az ember, harmadszor . . . 
A brűnni pályaudvar éttermében két 
zöldparolis tiszt beszélget : 
— Potok . . . Jó hely volt . . . 
— Az a három sima hónap Potokon . . . 
Figyelek . . . Mintha Budapestről beszélné¬ 
nek . . . Potok . . . Tovább beszélnek. 
— Ott voltál, mikor leégett? 
— Igen, ott. A házak a tó körül . . . — 
Istenem, mintha azt mondták volna, hogy 
a New-York kávéház égett le . . . Potok . . . 
Megint beszélnek : 
—- Kár volt eljönni . . . Meg is emlegeti 
minden ötvenegyes, mintha szülőfaluja lenne 
Potok . . . 
. . . Potok . . . Mintha egy bácskai falunév 
volna, melyet megemleget minden huszon- 
hármas, mint a szülőfaluját . . . 
Hallgatom az ötvenegyes tisztek beszédét 
Pótokról. Megrohannak az emlékek . . , És fáj 
hallanom, hogy Potokon, ott a kis tó körül 
leégtek a házak . . . 
*