Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Meine 23-er. 
Als dér Befehl des Allerhöchsten Kriegs- 
herrn unser Heer unter die Fahnen rief, 
fühlte auch ich, wie so viele andere Offiziere 
des Rühestandes, mich mit jugendlicher 
Kraft neu belebt. Ereignisvolle Tagé! Be- 
geisterte 23-er überall in den Strassen Zom- 
bors! Ich konnte dér Sehnsucht nicht wider- 
stehen, dass auch ich auf dem Felde dér 
Pflicht unter die Fahnen eile. 
Kurze Zeit befehligte ich das Ersatz- 
bataillon des k. und k. Inf. Reg. No. 23. 
Ich kannte sie wohl noch aus dér Friedens- 
zeit, die 23-er, meine 23-er, die immer 
wackeren Bácskaer, Nachfolger dér Helden 
von Trautenau und Bihác. In jenen unver- 
gesslichen Tagén dér Mobilisierung, wahrend 
dér Aufstellung dér Ersatzkaders des ins 
Féld abgerückten Regiments, wahrend dér 
Leitung dér Ausbildung und Übungen dér 
eingerückten frischen Mannschaft und Re- 
servisten, gewann ich von Neuem die Über- 
zeugung dessen, was ich als altér Truppen- 
offizier unseres Regiments ohnehin wusste, 
dass die 23-er wieder glánzende Beispiele 
militárischer Tugenden liefern werden. 
Eben dieses Bewussstein reifte in mir den 
im Anfange schon festen Entschluss, dass 
auch ich an dér Spitze eines dér Marsch- 
bataillone des Regiments ins Féld zog. Am 
22. Október 1914 rückte das práchtig aus- 
gerüstete Marschbataillon voll lohender Be- 
geisterung unter den üblichen Feieriich- 
keiten von Zombor ab. Die streng militá- 
rische Disziplin, das begeisterte Plichtbe- 
wusstsein, die treffliche Ausbildung dér Trup¬ 
pén erfüllten mich mit berechtigten Stolz. 
Dazu gesellten sich noch allé grossartigen 
Vorzüge eines wahrhaft Elite-Offizierkorps, 
ich sah allé schönen Tráume meiner Jugend- 
zeit verwirklicht . . . Mein ganzes Wesen 
fühlte ich von einer alles bezwingenden 
Kraft gehoben, als würde alles Können 
Az én huszonhármasaim. 
A felséges Hadúr parancsára mozgósított 
hadseregünk hadrakelésére, mint annyi más 
nyugalomba vonult tisztet, engem is fiatalos 
erő pezsdített fel ... A mozgalmas napok, a 
lelkesült huszonhármasok Zombor utcáin, a 
harctérre induló zászlóaljak . . . Lehetetlen 
lett volna ellenállni a vágynak, hogy a köte¬ 
lességteljesítés mezején én is megifjodva 
odaálljak akibontott dicsőséges zászló alá .. . 
Rövid ideig álltam, mint parancsnok, a 
cs. és kir. 23. gy. ezred pótzászlóalja élén. 
Békéből ismerem a huszonhármasokat, az 
énhuszonhármasaimat, a mindig kiváló bács¬ 
kaiakat, a trautenaui és bihácsi hősök utó¬ 
dait. A mozgósítás utáni feledhetetlen idők¬ 
ben, a hadbavonult ezred itthoni pótkereté¬ 
nek megalakítása körüli fontos teendők, a 
bevonult újoncok és tartalékosok kiképzése 
és begyakorlásának irányítása közepett, is¬ 
mét csak arról győződtem meg, amit, mint 
ébredünk évtizedeken át volt tisztje, úgyis 
tudtam : hogy a huszonhármasok a katonai 
erényekben ragyogó példáját fogják adni a 
vitéz katonának. A kiképzésnél működött 
tisztjeink, a ténylegesek és tartalékosok 
egyaránt, a legodaadóbb szorgalommal, leg¬ 
jobb tudásukkal, a legénység pedig a maga 
rátermettségével igazán zálogát képezték az 
ezred jeles és vitéz viselkedésének a világ¬ 
háború nehéz napjaiban. 
Épen ez a tudat érlelte meg bennem azt a 
kezdettől fogva erős elhatározást, hogy az 
ezred egyik menetzászlóalja élén a tettek 
mezejére induljak. 1914 október 22-én indult 
el a pompásan felszerelt és lelkes menet¬ 
zászlóalj a szokásos ünneplések közben Zom- 
borból. A katonai fegyelem, a lelkes köte¬ 
lességtudás, a magas színvonalon álió ki¬ 
képzés valóban élvezetté és büszkeséggé tet¬ 
ték a parancsnoki tiszt viselését. Hozzᬠ
járult még ehhez kiváló tisztikar minden jeles 
erénye, úgy hogy fiatal korom álmait lát-