Maschinengewehrabteilung am Vormarsche. — Útban a gépfegyverosztag.
Das Erste MarschbatailIon.
Es war kein anderes, als die vielen seither
abgegangenen braven Marschbataillone, die
allé von gleicher Begeisterung geleitet aus-
zogen in den Kampf und doch, — es war
das Erste, zugleich die ersten 23-er, die
Gelegenheit hatten sich mit dem máchtigen
nordischen Gegner zu messen. Ausserdem
hatte dieses Bataillon nicht das Glück im
Verbande des Regiments die Feuertaufe
zu empfangen, sondern wurde erst spáter,
gégén Ende September 1914 in seine Reihen
aufgenommen. Die Ereignisse bis zu diesem
Zeitpunkt, insbesondere die Feuertaufe will
dér Verfasser aus seiner Erinnerung und
seinen Aufzeichnungen hervorsuchen und zu
schildern versuchen.
Am 16. August 1914 verhessen wir bei
Morgengrauen das friedlich schlummernde
Zombor, um zűr Konzentrierung des 8.
Marschregiments nach Szabadka zu mar-
schieren. Es fehlte damals das übliche
Gepránge dér spáter abgegangenen Marsch-
bataillone, wie Musik, Jubel und Abschieds-
weh dér Bevölkerung und Angehörigen. Un-
ser Weg führte durch die Gemeinden Nemes-
militics und Bajmok und zwei Tagé spáter
unter dem Jubel dér Bevölkerung Szabadkas
verliess unser blumengeschmückter Eisen-
bahnzug die schöne Bácska.
Unvergesslich bleiben die Eindrücke dér
Reise nach dem nördlichen Kriegsschau-
platze! Jubel und Begeisterung waren unsere
stándigen Begleiter allerorten in Ungarn und
Galizien.
All diese patriotische Begeisterung hatte
Az első menetzászlóalj.
Nem volt más, mint a többi, mint vala¬
mennyi eddig hadrakelt, derék menet-zászló¬
aljunk, melyek egyaránt lelkesen vonultak
a harcba... És mégis : az első volt és
egyszersmind az első huszonhármasok, kik¬
nek félelmes északi ellenségünkkel alkalmuk
volt megmérkőzni. Ezenkívül ez a zászlóalj
nem az ezred kötelékében állta meg a tűz¬
keresztséget, hanem csak később, 1914
szeptember végén jutott — megfogyva —
az ezred sorai közé. Ennek a külön átküzdött
időnek, a véres tűzkeresztségnek eseményeit
akarom emlékeimből — feljegyzéseim nyo¬
mán — felidézni és vázolni.
1914 augusztus 16-án hajnalban hagytuk
el a csendesen alvó Zombort, hogy a 8.
menet ezred összpontosítása céljából Szabad¬
kára meneteljünk. Semmi zene, semmi ujjon-
gás, semmi érzékeny búcsú, ami később
annyira összenőtt a «marschok» indulásával...
A militicsi és bajmoki szép fogadtatás után
18-án már az ünnepiesen fellobogózott
Szabadka utcáin masírozott a zászlóalj és
innen indult a harctérre.
A szabadkaiak ünneplése közben robogott
ki virágos vonatunk a pályaudvarról. Feled-
hetlenek maradnak a hosszú út emlékei, az
ünneplés végig Magyarországon és Galicián át.
A lakosság lelkessége — tagadhatatlanul jó
hatást tett ránk, ezzel is büszkébben lép¬
tünk 1914 szeptember 2-án Szcerzec-ben,
Lembergtől délre a galiciai földre, hol már
meleg harctéri levegőbe jutottunk Egy éjjeli
és két egész napi menetelés után Komámon
át szeptember 4-én megérkeztünk Motosz-
