Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Maschinengewehrabteilung am Vormarsche. — Útban a gépfegyverosztag. 
Das Erste MarschbatailIon. 
Es war kein anderes, als die vielen seither 
abgegangenen braven Marschbataillone, die 
allé von gleicher Begeisterung geleitet aus- 
zogen in den Kampf und doch, — es war 
das Erste, zugleich die ersten 23-er, die 
Gelegenheit hatten sich mit dem máchtigen 
nordischen Gegner zu messen. Ausserdem 
hatte dieses Bataillon nicht das Glück im 
Verbande des Regiments die Feuertaufe 
zu empfangen, sondern wurde erst spáter, 
gégén Ende September 1914 in seine Reihen 
aufgenommen. Die Ereignisse bis zu diesem 
Zeitpunkt, insbesondere die Feuertaufe will 
dér Verfasser aus seiner Erinnerung und 
seinen Aufzeichnungen hervorsuchen und zu 
schildern versuchen. 
Am 16. August 1914 verhessen wir bei 
Morgengrauen das friedlich schlummernde 
Zombor, um zűr Konzentrierung des 8. 
Marschregiments nach Szabadka zu mar- 
schieren. Es fehlte damals das übliche 
Gepránge dér spáter abgegangenen Marsch- 
bataillone, wie Musik, Jubel und Abschieds- 
weh dér Bevölkerung und Angehörigen. Un- 
ser Weg führte durch die Gemeinden Nemes- 
militics und Bajmok und zwei Tagé spáter 
unter dem Jubel dér Bevölkerung Szabadkas 
verliess unser blumengeschmückter Eisen- 
bahnzug die schöne Bácska. 
Unvergesslich bleiben die Eindrücke dér 
Reise nach dem nördlichen Kriegsschau- 
platze! Jubel und Begeisterung waren unsere 
stándigen Begleiter allerorten in Ungarn und 
Galizien. 
All diese patriotische Begeisterung hatte 
Az első menetzászlóalj. 
Nem volt más, mint a többi, mint vala¬ 
mennyi eddig hadrakelt, derék menet-zászló¬ 
aljunk, melyek egyaránt lelkesen vonultak 
a harcba... És mégis : az első volt és 
egyszersmind az első huszonhármasok, kik¬ 
nek félelmes északi ellenségünkkel alkalmuk 
volt megmérkőzni. Ezenkívül ez a zászlóalj 
nem az ezred kötelékében állta meg a tűz¬ 
keresztséget, hanem csak később, 1914 
szeptember végén jutott — megfogyva — 
az ezred sorai közé. Ennek a külön átküzdött 
időnek, a véres tűzkeresztségnek eseményeit 
akarom emlékeimből — feljegyzéseim nyo¬ 
mán — felidézni és vázolni. 
1914 augusztus 16-án hajnalban hagytuk 
el a csendesen alvó Zombort, hogy a 8. 
menet ezred összpontosítása céljából Szabad¬ 
kára meneteljünk. Semmi zene, semmi ujjon- 
gás, semmi érzékeny búcsú, ami később 
annyira összenőtt a «marschok» indulásával... 
A militicsi és bajmoki szép fogadtatás után 
18-án már az ünnepiesen fellobogózott 
Szabadka utcáin masírozott a zászlóalj és 
innen indult a harctérre. 
A szabadkaiak ünneplése közben robogott 
ki virágos vonatunk a pályaudvarról. Feled- 
hetlenek maradnak a hosszú út emlékei, az 
ünneplés végig Magyarországon és Galicián át. 
A lakosság lelkessége — tagadhatatlanul jó 
hatást tett ránk, ezzel is büszkébben lép¬ 
tünk 1914 szeptember 2-án Szcerzec-ben, 
Lembergtől délre a galiciai földre, hol már 
meleg harctéri levegőbe jutottunk Egy éjjeli 
és két egész napi menetelés után Komámon 
át szeptember 4-én megérkeztünk Motosz-