Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

22Ó 
daran denkt mán nicht, trotzdem mán 
Kamerádén fallen sieht. Mán rennt vor- 
wárts, heran an den Feind. Gefühls- und Ge- 
dankenwelt scheint in diesem Augenblick 
ausgeschaltet zu sein. Oft wird in lángerem 
Gefecht noch eine Stimmung laut, das ist dér 
Hass, eine rasende, zitternde Wut, gégén den 
Feind. Alles Widerwártige schiebt mán ihm 
als Veranlassung zu und wünscht, handgreif- 
lich den Zorn zu áussern. Indem sich diese 
Wut mit einem gewissen Vaterlandsgefühl 
mischt, entsteht ein eigenartiges, unbeschreib- 
liches Kampfgefühl. 
Die Schlacht ist geschlagen, und die 
Stimmung danach lásst sich in folgendem 
zusammenfassen : Zunáchst ist es ein ge- 
wisses befriedigendes Gefühl, gesiegt zu ha¬ 
bén. Doch wenn mán dann die gelichteten 
Reihen dér Kamerádén sieht, dann zieht 
eine wehmütige Stimmung durch die Seele. 
Dann wird mán sich erst bewusst, in wel- 
cher Gefahr mán geschwebt hat, Neben dem 
Schmerz um die gefallenen Kamerádén 
taucht ein heisses Dankgefühl auf. Allé 
diese Stimmungen laufen schliesslich aus 
in ein Ruhebedürfnis. Es ist ein Gefühl dér 
Abgeklártheit in dem Bewusstsein, seine 
Pflicht getan zu habén. Die müde Seele sehnt 
sich nach Ruhe, und dér Krieger sinkt unge- 
wollt in einen sanften Schlummer, in dem dér 
Ernst dér Zeit für Stunden vergessen wird. 
Olyan fogalmak támadnak fel a lelkében, 
melyekre nem igen szabad háborúban gondol¬ 
nia. Élet. Halál. Kell-e a halálnak lennie, 
hogy élet lehessen. Minden tenyészetet du- 
sabbá tesz-e a bomló élet ereje? Mi lesz a 
világot rengető háború után ? Gazdagabb 
élet fog-e sarjadzani a romokon, amint itt 
a sirok növényzete pompázóbb, emberi testek 
széthulló anyagaitól? 
Nem értem a sírfelírások nyelvét, de tudom 
miről szólnak. Szerelem, jóság, meleg, önfel¬ 
áldozó, odaadó családi érzelmek ; üres és 
kihűlt otthonok ziháló, már könnytelen, ke¬ 
serű, inkább alázatos, semmint lázadozó 
panaszszavak szólnak róluk : 
— Család, szeretet, melegség . . . 
Nekem is még nemrég közöm volt 
hozzájuk. Most nincs. 
A szerb sírkövekbe belefoglalták 
az elhúnyt arcképét. Néhányat sür¬ 
gető, ellenállhatatlan kíváncsisággal 
megnézek. Sápadt, beesett szemű, 
szinte bocsánatkérően békés tekintetű 
arcok néznek rám, rossz szabású, fél¬ 
szeg ünneplő kabátokból. Sovány 
iparosszabású ember bozontos bajuszú 
földmíves, fiatal leány fehérruhás képe 
ábrándos, várakozó évek ürességét, be- 
töltetlenségét sírja a tekintetével . . . 
Ezek az ellenségeim? 
Érzem, hogy veszedelmes gondo¬ 
latok kátyújába keveredtem. Félbe 
akarom szakítani a gondolkozást. Nem megy. 
A megindított gondolatsornak tehetetlenségi 
nyómatéka van. Elűzni a káros gondolatokat 
nem tudom : tehát űzni kezdem. Szaporá- 
zom, serkentem. Hadd peregjenek le gyorsan, 
mint a mozgókép filmje. 
A háború egész bölcseleté akaratlanul, 
végigharsog bennem. A sír dombok felett 
tarka pillangók szállnak és én úgy szeretném 
ebben a pillanatban az egész lelkemet ezekre 
a tovalibbenő szárnyakra bízni . . . 
Egy fütty jel tettre int és én megkönnye- 
bülten menekülök a halál országának er- 
nyesztő csendjéből az élet véres, de talán 
teremtő zivatarába . . . 
Dr. Ballagi Ernő, tart. hadnagy. 
Die ersten Kriegsgefangenen bei Sabac. 
Az első hadifoglyok Sábáénál.