Die digitale Landesbibliothek Oberösterreich

Bácskáét Jungen ... 
Bácskai legények_ 
Bácskáer Jungen, ihr berühmten ungari- 
schen «Gascogner», ihr i8jáhrigen Jungen, 
mit offener Stirn und feurigen Augen, Ihr 
dreissigjáhrigen Jungen, Ihr Familienváter, 
mit ernsten Antlitzen, Ihr grauhaarigen, 
fünfzigjáhrigen Jungen, mit den verwitter- 
ten Gesichtern, die Ihr schon Grossváter seid: 
wir sind stolz auf Euch! Auch in Friedens- 
zeiten waren wir es,-als Ihr mit dér kraft- 
strotzenden Heiterkeit eurer Jugendjahre den 
«Marsch-eins» ausschluget. Es war unser 
Stolz, dass so wenig Analphabeten unter 
euch waren, wir waren stolz auf die Liebes- 
gaben, die Ihr vöm Elternhause békámét, die 
vöm kultivierten Wohlstand des Landmannes 
zeugten. Ihr truget stets ein taktvolles Be- 
nehmen zűr Schau. Eure kluge Sprache, euer 
offenes Verstándnis brachte auch in dem 
strengen Drill dér Rekrutenzeit stets das 
Selbstbewusstsein des unabhangigen Feld- 
bauers und sein volles Menschentum zűr 
Geltung. Wir waren stolz darauf, dass es 
sich mit euch verstándig sprechen liess, 
dass Ihr uns verstanden, dass wir euch ent- 
sprechend heranbilden konnten, dass es ge- 
nügte an eure Vernunft zu appellieren, dass 
ihr die Vertreter jenes höheren Ackerbau- 
volkes seid, welches allé Kraft dér frucht- 
bringenden Erde, allén Glanz des wármen- 
den Sonnenlichtes und allé Lauterkeit des 
freien Luftraumes in sich birgt. 
Und Bácskáer Jungen, tausendfach stei- 
gerte sich unser Stolz in den Stürmen des 
Krieges. Wir sahen euch, als Ihr auszoget. 
Ihr liesset jene schwarze, fette Erde — dérén 
Frucht eben damals dér goldnen Ernte ent- 
gegenreifte — hier. Ihr zoget von Eltern, 
Bácskai fiúk, híres magyar «gascog!nei le¬ 
gényeké ti tizennyolcéves nyilthomlokú, 
tüzes szemű legények, harminckörüli komoly¬ 
arcú, többcsaládos legények, ötvenéves deres¬ 
fejű, barázdásképű nagyapa-legények : büsz¬ 
kék vagyunk rátok . . . Büszkék voltunk 
rátok a békében is, mikor a suhancévek 
életerős vidámságával vertétek a «mars- 
ájncot». Büszkék voltunk arra, hogy kevés 
volt köztetek az analfabéta, büszkék voltunk 
a hazulról kapott csomagjaitokra, melyek 
a földmíves-jólét kultúrájáról beszéltek, a 
tisztességtudó illemetekre, pallérozott beszé¬ 
detekre, nyilt értelmetekre, mely a regruta 
szigorú fegyelmezettségébe is mindig bele¬ 
vitte az önálló gazda öntudatát, emberi tel¬ 
jességét. Büszkék voltunk rá, hogy okosan 
beszélhetünk veletek és ti megértettetek 
bennünket, hogy értelemmel nevelhettünk 
és elég volt a megértő eszetekhez szólnunk ; 
hogy a föld népének azt az emelkedett faj¬ 
táját képviseltétek, melyben benne van a 
termő rög minden egészsége, a melegítő nap¬ 
fény minden világossága, a szabad levegőég 
minden mocsoktalan tisztasága. 
Bácskai fiúk! Százszorosán, ezerszeresen 
büszkék lettünk rátok a háború viharában. 
Láttunk benneteket, amint elmentetek. Itt 
hagytátok ezt a zsiros, fekete földet — a 
termése épen aranyló pompájában csillo¬ 
gott — itt hagytatok szülőt, testvért, hit¬ 
vest, gyermekeket, unokákat. Elhagytatok 
békét, boldogságos életet, a múlt emlékeit, 
a jelen gyönyöreit, a jövő reménységeit, 
minden munkátok, küzdelmetek, aggódástok 
fáradságos és biztató gyümölcsét. Talán 
többet hagytatok itt, mint a magyar föld